Ni(c)kodémus

 Írta: Lőrinc Timea

Miért választotta a papi hivatást?

Meg vagyok győződve arról, hogy nem én választottam a papi hivatásomat. Egészen más úton indultam az életbe, de Ő elhívott, és én válaszoltam a hívására.

 Miből merítkezik?

A megtartó erőm napról napra az élő Krisztussal való találkozás élménye a szentmisében. Ez papi életem legfontosabb eseménye. Ez mellett még igazi forrást jelent a papi zsolozsma vég­zése, valamint a személyes imaélmény, az Isten szavával megélt dialógus, a barátokkal töltött beszélgeté­sek és a közösség szolgálata.

 Gondolt–e már arra, hogy jobb lett volna más hivatást választani?

Jól érzem magam a hivatásomban. Nem látom értelmét a magam számára sem jobbra, sem balra, se hátrafelé tekintgetni.

 Hogyan telik egy hétköznapja?

Igazán az tesz boldoggá, ha szentmisével kezdhetem a napot, de ha nem, akkor zsolozsmá­zásból indulok. Végzem a naponként is nagyon változatos teendőket: délelőtt találkozás az emberekkel (iroda), a temetéseket nem lehet betervezni… Különféle felkészítések: keresztelés, házasság, felnőtt hittan, különféle közösségek, iskolai hittan, készülés az előadásokra vagy rádióműsorra, szentbeszédre. Lelkivezetés. Esténként, ha az időm engedi, szörfözök a világhálón, elolvasom a napi egyházi és világi eseményeket: Magyar Kurir, Vatikáni Rádió magyar adása vagy éppen olvasok egy kis teológiát. Tévét hála Istennek nagyon keveset nézek.

 Mit jelent az Ön számára a papság?

Egy életformát. Mindent Krisztus jelenlétében élni, szolgálni, tenni.

 Mennyire fontos a katolikus teológiában a papság szerepe?

A pap az, aki a teológiát gyakorlattá változtatja. Ha ebből indulunk ki, akkor megkerülhetetlen, azaz lényegretörő szerepe van. Ő a transzformátor: a tanból általa élet lesz.

 Mennyire fontos egy katolikus pap jelenléte egy határon túli régióban?

Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor azt mondanám, hogy megtartó ereje van. Valójában nem csak a határon túli régióban, sehol sincs eucharisztikus Krisztusjelenlét katolikus pap nélkül. Szív szerepe van, katolikus pap nélkül az egyház halott test.

 Hol látja a helyét a papságnak a mai társadalomban, közéletben?

A pap liturgikus szerepe mellett mindenekelőtt közösségszervező és építő. Az elmúlt rendszerek erői az egyházat bezárták liturgikus terébe, a papságot, a szerzetességet pedig száműzték a társadalmi életből. Ettől az egyházi jelenléttől, tevékenységtől az emberközpontú társadalmak nem félnek, sőt az egyházzal karöltve gazdagodnak a szociális tevékenységekben, a nevelésoktatás, vagy a kultúra területén. A pap a köz embere!

 Hivatás, szolgálat, vagy foglalkozás a papság?

Számomra a sorrend: elhívás – felkészülés – küldetés – szolgálat. Semmi esetre sem foglalkozás.

 Nehéz–e a cölibátus megtartása a társ hiányának szempontjából?

Az Isten részéről történő elhívásnak, meghívásnak nincs kényszerítő szándéka. A papi szolgálatra nem csak intellektuálisan készül fel az ifjú, tanulmányok által, hanem szemináriumban él, ahol formálódik is. Mindenkinek magának kell felismernie, mire van képessége, hogy a szentelésben szabadon és felelősségteljesen tudjon választ adni a papi élethivatás e fontos kérdésére, bízva Isten folytonos kegyelmében.

 Mit tesz, hogy ne legyen magányos?

Feladatokat vállalok, és barátságokat építek.

 Mennyire tud ma egy pap hitelesen szolgálni és példakép lenni?

Ha nem a korszellemhez, az emberi elvárásokhoz, hanem Jézus Krisztushoz igazodik.

http://www.nickodemus.tuum.org/2010_1_pdf/2010_1_11_15_palatinusistvan.pdf