Írta: Balog Anikó
Úgy gondolom, térségünkben toleranciát gyakorolni bőven van lehetőség. A mindennapok bebizonyítják, hogy ez a népszerű kifejezés valójában egy elengedhetetlen eszköz, mely ugyan a kezünkben van, mégis sokan csak nagyon ritkán tudjuk, akarjuk alkalmazni. A topolyai toleranciatábort éppen ezért fokozottan érdemes hangsúlyoznunk, hiszen amellett, hogy a különbözőségek elfogadására nevel, közelebb hozza egymáshoz más-más nemzetek fiataljait, ezáltal pedig közvetlenül hat a résztvevők nyitottságára. A táborba látogatók nem különböznek az átlagembertől, mégis kevés közöttük a vajdasági.
Gimpel Ákos idén érettségizett Újvidéken, már az első előadás-sorozaton is ott volt, és az idei, sorrendben harmadikat sem hagyta ki. A toleranciáról alkotott véleményéről és saját türelmességéről, megértő szándékáról kérdeztük.
A toleranica olyan valami, amit az embereknek egy-más iránt kell(ene) érezniük. Tehát tolerálni kell a rosszat is meg a jót is: ne legyen különbség semmiben. Az öltözködés, a nemzeti hovatartozás se határozzon meg senkit. Próbálja a jót szeretni mindenki a másikban.
Igen, nagyjából annak. Persze mindenkiben van egy kis diszkrimináció a másikkal szemben, de ez nálam elenyésző. Szerintem én elég magas szinten vagyok, ami a tűrőképességem illeti. Nem ítélem el ha valaki roma származású, vagy nincs annyi pénze ruhára, mint nekem vagy éppen több van, esetleg más nyelvet beszél. A táborban persze ennél többről van szó. Nem mondják meg, hogy mit csináljunk és mit ne. Lehetőséget adnak arra, hogy ezekre a dolgokra magunktól jöjjünk rá. És ez általában sikerül. Szándékosan egy szobába helyeztek két román és egy német fiúval. Soha életemben nem gondoltam arra, hogy románul tanul-jak, itt mégis megtanultam pár szót. Persze az angolt és a németet is gyakoroltam.
A számomra ideális világban mindenből kell, hogy legyen egy kicsi. Ha valaki miniszoknyában akar járni, akkor járjon abban, beszélje azt a nyelvet, amelyiket akarja, és ezért a viselkedéséért ne ítélje el senki. Bár most sem jellemző, hogy valakit megszóljunk az öltözködése miatt, de gondolatban is sokszor megtesszük. Mindig lesznek előítéletek, szerintem. Csak bízhatunk egy idillikus világ utópiájában.
