Mennyit változott az oktatás az elmúlt évszázadokban?
Balog Andrea írása
A tudás kincs! Amit megtanulsz, azt nem vehetik el tőled soha! Ezek azok az elcsépelt mondások, amelyekkel az őrületbe lehet kergetni a gyerekeket, még akkor is, ha csak a jó szándék vezérel minket…Tanulni és tudni ugyanis mindig kellett. Ettől függött/függ az életbenmaradásunk. Igaz, az évezredek során folyton változott a „Mit kell tudni a világról és az életről?” lista, hiszen az igényeink is folyamatosan változnak. Gondoljunk csak arra, hogy ősemberünk számára az volt a legfontosabb, hogy elejtse a napi betevőjét. Manapság pedig az, hogy kellő tudásunk legyen egy munkahely megszerzésére és megtartására. A tevékenységek tehát megváltoztak, de a cél ugyanaz maradt, vagyis a túlélés.
Iskolakezdéskor gyakori kérdés az, hogy vajon milyen szigorúnak kell lennie egy tanárnak, hiszen vannak, akik azt mondják, hogy a pedagógus igenis legyen kemény, míg mások inkább a „gyermekbarát” tanítókat kedvelik. Nos, úgy látszik mi csak végletekben tudunk gondolkodni, mert könnyen elfelejtjük, hogy van az a bizonyos arany középút is...Mert ha valaki arra kérne, hogy próbáljam meg leírni, szerintem milyen lehetett az iskola és a tanítás olyan száz-kétszáz évvel ezelőtt, jómagam is csak végletekben tudnék gondolkodni. Minden bizonnyal egy fűtött tanterem, fekete tábla és egy mogorva tekintetű tanító jutna először az eszembe – pont mint a filmekben. Ami pedig a tanulókat illeti, kiváltságnak tekintenék, hogy tanulhatnak. Idilli kép. Még akkor is, ha a gyerek szigorú büntetést kap, ha nem végzi el a feladatait. Ha viszont arra kérnének, gondolkodjam el azon, milyen a mai kor iskolája, nos, korántsem jut róla eszembe ennyi szép. Ugyan a tantermek sokkal korszerűbbek, már a tábla sem a régi, hiszen krétával írni ciki (?!) és a gyerekek már nem csak a tanítótól vagy otthon a szüleiktől tanulnak. Azonban ez a tanulás inkább már egyfajta kényszer. Hiszen tanulni nem kiváltság, hanem kötelező, mert ezen múlik, hogy a jövőben lesz-e állásom, milyen lesz az, és főképp, hogy mennyit pénzt kereshetek vele. A gyereket már nem büntethetik meg, hiszen az sértené a jogaikat. A technika is rengeteget fejlődött, ma már nem számít különlegesnek a vetítő vagy a számítógép a tanteremben.
Ami jelentős különbség lehet a „mai” és a „régi” iskolarendszer között, az az, hogy a tanító nem számít kizárólagos információforrásnak. De vegyük számba, milyen is lehetett az oktatás 70, 80 vagy akár 100, 200 évvel ezelőtt. Sokáig nem tanulhattak együtt és egyformán a lányok és a fiúk – gondoljunk csak a lánynevelő intézetekre vagy a házi tanításra. Náluk az elsődleges cél az volt, hogy jó háziasszony váljon a kisasszonyokból. Míg a felsőoktatás sokáig inkább a fiúk kiváltsága volt. Azután azt is érdemes figyelembe venni, hogy a különböző pedagógiai gondolkodók milyennek álmodták meg a tökéletes iskolát. Ott van például a német munkaiskola, ahol az ideális munkást szerették volna „megalkotni”, aki hasznos tagja a társadalomnak. Ennek szellemében, az oktatásban a gyakorlatra fektették a hangsúlyt. John Dewey a gyorsan és hatékonyan alkalmazható tudás mellett tette le voksát, amit alkalmazni lehet az élet bármely területén azért, hogy a gyerekek képesek legyenek bármilyen hétköznapi probléma megoldására. Pestalozzi volt az első, aki intézményesítette a gyermekek munkára való nevelését. Természetesen nem felejthetjük el Johannes Amos Comeniust sem, akinek a 45 perces tanórákat köszönhetjük, illetve aki szerint egy osztályba akár 300-an is járhatnak... Számos olyan eljárást vezetett be, amelyeket ma is alkalmazunk és az oktatási rendszerünk alapját képezik. Ilyenek például: a szemléletesség, a következetesség, a rendszeresség vagy a tananyag fokozatos bővítése.
Ha számba vettük az eltéréseket, érdemes megemlíteni a hasonlóságokat is, amelyek fellelhetők a „régi” és az „új” iskolarendszer között. Érdekes, hogy akkor is és ma is kevés a diák. Az igaz, 100-200 évvel ezelőtt még azért, mert nem engedhette meg magának mindenki, hogy iskolába járhasson, ma pedig azért, mert nincs elég kisdiák.
Nemrégiben találtam egy internetes fórumot, ahol szülők és tanulók nyilatkoztak arról, vajon a szigorú poroszos iskolarendszer, vagy pedig a ma oly népszerű, liberális, a „gyereknek mindenhez joga van” rendszer-e a jobb?! Érdekes, hogy még a diákok közül is sokan mondják, hogy szívesebben vennék a nagyobb szigort. Többen állítják azt, hogy a mai diákokat nem készítik fel kellőképpen az életre és hogy az iskolarendszer már rég elveszítette tekintélyét.
Nehéz feladata van tehát annak, aki állást kíván foglalni a kérdésben. Ami azonban biztos, hogy ha csak végletekben tudunk gondolkodni, soha nem jutunk előbbre.
És, hogy végül megpróbáljak feleletet adni a címben feltett kérdésre is: számos változás ment végbe az elmúlt évszázadokban az oktatásban is, de érdekes, hogy az alapvető módszerek szinte semmit sem változtak. Csak a technológia lett korszerűbb...
