Címkék

2009december (17) 2009husvét (8) 2009szentistván (9) 2010december (14) 2010húsvét (16) agyament (2) ajánló (2) ami kimaradt (6) ami még nem (10) bakácstibor (1) baloganikó (3) balog andrea (1) barát tóth lívia (1) bazilika (1) béke (1) belgrád (1) bencés (2) bibliai (1) budapest (1) cölibátus (1) család (1) dialógus (4) egeresi (1) egyház (2) élet (4) élet halál (4) elmélkedés (2) érsek (1) eu (2) európa (1) európaiság (3) evangélikus (5) fehérmárta (3) fehér márta (1) feltámadás (2) fercsik rita (1) ferences (2) gasztró (2) gazdaságiválság (2) gazdasági válság (2) gondolat olvashow (1) gyermek születik (14) halál (6) halbrohr (1) harrachpéter (1) hicsikdóra (2) hicsik dóra (1) hivatás (2) hocevar stanislav (1) horvát (1) horváthárpád (1) husvet (3) idézet (6) idézőjel (1) impresszum (1) interjú (5) irányítószám (2) irodalom (1) izajás (1) jezsuita (1) jézus (1) jön (1) karácsony (3) katolikus (15) katolikusegyház (3) kereszténység (1) kern ágnes (2) kettősállampolgárság (1) kisebbség (1) könyvespolc (15) korommari (3) korzenszky (1) kosztolányi (1) kovács csaba (1) kovács elvira (1) közélet (1) közép (1) kultúra (2) l@c (1) liturgia (2) lőrinc timea (1) luther (1) magyar (2) magyarság (2) médiatudor (1) mengyánszofia (4) mengyán szofia (1) menóra (1) mentő (1) mnt (1) mórcz árpád (1) multikultúra (1) művészet (1) nacionalizmus (7) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) negyelalászlómárk (12) negyela lászló márk (1) nyelvek (1) oktatás (1) opus dei (1) orbánviktor (1) orbán viktor (1) osb (1) pákozdi istván (1) palatinus istván (1) papágota (4) pápák (1) papnevelde (1) papok és politikusok (6) papp áprád (1) papság (3) paskó csaba (1) pasztoráció (1) pécs (1) pócsik ilona (1) politika (6) politikum (1) pr (1) protestáns (5) pszichológus (4) rabbi (1) református (1) regula (1) reverenda (1) schőner alfréd (1) semjén zsolt (2) surjánlászló (1) szabadka (5) szegénység (12) szent (1) szentbenedek (1) szentferenc (4) szentistván (1) szent háromnap (1) szerdahelyi csongor (1) szerzetesség (4) szobor (1) szociális tanítás (1) szokások (1) szombathely (1) szuletesek (1) teológia (10) tolerancia (7) toleranciatábor (1) tóthtivadar (1) ungvári (1) vajdaság (2) vajdasági (1) vallás (1) vatikán (1) vég (1) vezer (1) vezér (1) x (2) xvi benedek (1) zarándoklat (1) zsidó (5) zsinagóga (1) zsinagóga.com (4) Címkefelhő

TOLERÁLSZ?

2009.12.07. 20:47 tuum

Írta: Pap Ágota

            Nehéz lenne a toleranciáról úgy írni, hogy közben ne tudjak hitelesen, a saját viselkedési mintáimmal mögé állni. Mégis, az vesse rám az első követ, aki… s valóban, bizonyosan vannak olyan élethelyzetek, amikor magam sem gyakorolok toleranciát. Ezek a láthatatlan mulasztások azután óriásokká nőhetnek akár a nyelv által is.

            Noha latinul türelmességet jelent mások véleménye iránt, s elsősorban a vallása, a világnézete, az etnikai- vagy nemzeti hovatartozására vonatkozva,  ezt a kifejezést nagyon szabadosan használjuk manapság. Az orvoslásban a szervezet gyógyszertűrő képességét értjük alatta, ezért, ha valakinek megnő a toleranciája az alkohol felé, akkor ez csak annyit jelent, hogy egyre többet kell innia ahhoz, hogy hasson.

            Pszichológusként arra gondolok, ahhoz, hogy valamit tolerálni tudjak – legyen  az képesség, vagy tudás, de sokkal inkább szerzett – ahhoz el-fogadónak kell lennem. Az elfogadást korai fejlődésben tanulom, ami annyit jelent, hogy akkor tudok elfogadó lenni, ha engem is elfogadtak, s ez elsősorban a szülők, s köztük is az édesanya feladata. Egy gyermeket akkor lehet elfogadni, ha az vágyott volt, ha a várandóság alatt – s különö-en a harmadik trimeszben – a mamája feldolgozta a másállapotot, tudatosította azt, hogy megváltozik a teste, az életvitele stb. Sokszor a gyermeket okolják, ha egy kapcsolat tönkremegy, értsd: nem akarták, s a nagy változás, a szerelmesek szimbiotikus állapotát a felváltó hármas egység megbontotta, ami veszteséggel jár. Az elfogadás akkor is nehéz, ha a gyerek nem olyan, amilyent „szerettek” volna. Fogyatékkal élő, más a neme, gyengébb képességű (tehát, már maguk sem tolerálják a „másat”, „másmilyent”). Ezért a gyereknek folyton meg kell felelnie ahhoz, hogy őt elfogadják, s ha ez nem történik meg, akkor az egyik kiút valóban a lecsúszás, vagy a szélsőséges, radikális és kizárólagos gondolkodás. „Miért szeressem, hisz engem sem szerettek!”

Másrészt a túlzott elfogadás, a túlzott türelem-tolerancia valami kompenzálását is jelentheti, vagyis én megteszem azt, amit magam nem kaptam meg. Különösen kiéleződhet ez azokra a kategóriákra, amikben hiányt szenvedtem. Például: „segítem a szegényeket, mert magam is az voltam, vagy nálunk soha-sem volt elfogadott a szexualitás megélése, ezért én hihetetlenül egyet tudok érteni a melegfelvonulásokkal.”

Ezzel szemben az intoleráns alatt a politikai, vallási, etnikai nézetekkel szembeni türelmetlenséget értjük, sőt azok teljes elutasítását. Gyakran keverjük a sztereotípiákkal, avagy azokkal a kijelentéseinkkel, viselkedési formáinkkal, amit nem a saját tapasztalatunk által éltünk meg, ilyenek az előítéletek is. Sajnos az intolerancia gyakori oka lehet az információk hiánya, avagy a személyes tapasztalat hiánya is.

Ahhoz, hogy valakit toleránsnak nevezhessünk, fontos, hogy elmondhassuk róla, kerüli a konfliktusokat – kiegészíteném azzal, hogy nem magalkuvónak kell lenni, hanem provokációt kerülve oldani a feszült helyzeteket (asszertíven) –, fontos, hogy elfogadja a jogegyenlőséget és visszautasítsa az erőszakot – a verbális formáját is.

Szólj hozzá!

Címkék: pszichológus tolerancia papágota 2009szentistván

A bejegyzés trackback címe:

https://nickodemus.blog.hu/api/trackback/id/tr281581526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása