Írta: Korom Mari
A keresztségben kapott küldetésünk az, hogy a világot elmozdítsuk az evangélium értékeinek az irányába - jelentette ki dr. Semjén Zsolt, a magyarországi KDNP elnöke szabadkai elõadásán.
- Milyen helyük van a keresztényeknek a közéletben és a politikában?
- Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani a megtisztelő meg-hívásért, hogy itt lehetek és beszélgethetünk ezekről a valóban alapvető fontosságú kérdésekről. Egy teológiai gondolattal kezdeném a választ. Ke-resztény emberként imádkozzuk a Miatyánknak azt a mondatát, hogy „Adveniat regnum tuum”, azaz „Jöjjön el a te országod”. De mit jelent az, hogy jöjjön el Isten országa? Teológiai értelemben azt, hogy az idők végén valósuljon meg Isten egyetemes uralma. Ahogy Szent Pál mondja:„Isten le-gyen mindenekben minden”. Egzisztenciális értelemben azt, hogy itt és most, a szívünkben valósuljon meg Krisztus királysága. De jelenti, és jelentenie kell azt is, hogy nem keresztényi az a felfogás, amelyik azt mondja, hogy katolikus, református, evangélikus vagy ortodox vagyok vasárnap a templomban, otthon a családomban, aztán fütyülök arra, hogy mi történik a hazámmal, a világunkkal. A keresztségben kapott küldetésünk az, hogy a világot elmozdítsuk az evangélium értékeinek az irányába. Mindenki ott, azon a helyen, ahová a gondviselés állította. Keresztény emberként küldetésünk van arra, hogy a világ minden szegletét megszenteljük és a világ minden szegleté-be elvigyük az örömhírt. Az alapállítás az, hogy Jézus Krisztus evangéliuma térben és időben egyetemes, és témáját tekintve is az. Jézus Krisztus nem hit-buzgalmi egyesületet alapított, hanem az élet minden tekintetében adott tanítást. Ezért nincs az életnek olyan területe, amire azt lehetne mondani, hogy az közömbös az evangélium szempontjából. Itt van a tudomá-nyoknak a kérdése. Heidecker azt mondta, egyetlen tudomány sem képes arra, hogy meghatározza önmagát, módszertanát és illetékességének a határait. Hogy mi a matematika, az nem mondható meg számokkal. Hogy mi a fizikának a módszertana, az nem egy fizikai képlettel leírható valami. Hogy mi a biológiának az illetékességi határa, az nem egy szakbiológiai kérdés. A tudományok jogos autonómiájának az elismerése mellett föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy maga a tudomány, mint olyan - annak a mibenléte és az illetékességének a határai - filozófiai, teológiai, etikai kérdés is. Sőt, alapvetően ez. Vagyis az evangéliumnak illetékessége van a tudományok tekintetében. Ugyanez igaz a művészetek tekintetében is. Gondoljunk arra, hogy ha a művészettörténetből kivennénk a szakrális művészetet, akkor mi maradna?! Ha igaz az, hogy az evangélium, a kereszténység, az egyház illetékes tudományos kérdésekben, művészeti kérdésekben, akkor nyilvánvalóan igaz ez társadalmi kérdésekben is. Az evangélium és a keresztény tanítás szempontjából nem közömbös az, hogy hogyan rendezzük be a világunkat. Ezért van az, hogy a kato-likus egyház rendszeresen pápai szociális enciklikákat jelentet meg (a protes-táns testvérek társadalometikának hívják ugyanezt). A kereszténység reflektál a világ kihívásaira. A keresztségben kapott küldetésünk az, hogy ezt a keresztény tanítást elvigyük a társadalmi, politikai kérdések színterére is. Nem kell minden kereszténynek politikusnak lennie, viszont nem keresztény az a felfogás, amelyik nem mutat érdeklődést vagy közömbösen viszonyul a világ kérdéseihez. Hogy milyen irányba kell mozdulnunk és milyen értékeket kell képviselnünk, az adva van az egyház társadalmi tanításában. A papság feladata ennek hirdetése a teológia részeként, ezért szószékről hirdethető, sőt hirdetendő. Nekünk, világban élő keresztényeknek a feladatunk az, hogy ezt megvalósítsuk az életnek azon a területén, ahova a gondviselés állított minket. Kit a parlamentbe, kit az önkormányzatba, kit az iskolába, kit a traktorra, kit a villamosra. Téves az a felfogás, amelyik azt mondja, hogy a politika sikamlós, zűrös terület, ezért tisztességes keresztény ember jobb, ha távol tartja magát tőle. Ha mi, keresztények kivo-nulunk a politikai életből, akkor gyakorlatilag a hiénákra hagyjuk a politizálást, vagyis olyan emberek foglalják el a politikai posztokat, akiknek nincsenek erkölcsi gátlásainak. Ennek a következményeit mindannyian nyögjük, hívők és nem hívők egyaránt. Akkor vagyunk jó keresztények, jó katolikusok, jó reformátusok, ha ezeket az értékeket tanulmányozzuk, és utána tudatosan vállaljuk az életnek azon a helyén, ahova a gondviselés állított minket.
- Második könyvének címe Egyházpolitika, egyház és poli-tika. Ön szerint ezek összetartozó fogalmak. Vajon mennyire lehet, és mennyire kell szétválasztani a kettőt?
- Véleményem szerint két tévedés van. Az egyik tévedés, amelyik a kettőt egynek tekinti. A másik pedig az a tévedés, amelyik úgy gondolja, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Nyilvánvalóan a hit és a politika nem azonos dolog. Az egyház társadalmi tanítása nem azonos egyetlenegy politikai párt vagy politikus politikai programjával sem. De ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy a kettő független egymástól, mert vannak olyan politikai programok, amelyek összhangba hozhatók a keresztény társadalmi tanítással, és vannak olyanok, amelyek nem. Az a politikus, aki nem veszi komolyan az élet szentségét a fogantatástól a természetes halálig, aki nem tiszteli az egyház szabadságát, aki szociális kérdésekben nem vallja azt, hogy a munka elsődleges a tőkével szemben - mint amit a Rerum Novarum nagyon helyesen megfogalmaz – az lehet érdekes politikájú politikus, de nem lehet keresztény politikus. Hadd oszlassak el egy félreértést! Gyakran hallani főleg balliberális, szekularista oldalról (hogy ne mondjam: szabadkőműves oldalról), hogy az egyház ne politizáljon. A kérdés az, hogy ki az egyház. Mi vagyunk az egyház mindannyian. Vagyis amikor azt mondják, hogy az egyház ne politizáljon, ezzel azt mondják, hogy mi mindannyian, úgy ahogy vagyunk, fogjuk be a szánkat. Miután mi vagyunk az egyház, ezért igenis küldetésünk van az egyház társadalmi tanításának a képviseletére. Gyakran halljuk azt is az előbb említett köröktől, hogy az egyház tartson egyenlő távolságot a különböző politikai pártoktól. Érdemes ezt a gondolatot a maga mélységében végiggondolni. Egy kicsit furcsa, hogy a katolikus egyháznak ugyanolyan távolságot kellene tartania a keresztény értékeket képviselni akaró pártoktól, mint a kifejezetten keresztényellenes tendenciákat képviselőktől. De van ennél egy még furcsább dolog is. Mit mondanak? Hogy az egyház tartson egyenlő távolságot. Vagyis az egyháznak kellene lesnie, hogy melyik párt mikor mit talál ki, és az szerint sasszézni jobbra vagy balra, hogy mindig egyforma távolságra legyen a különböző pártoktól. A valóság pont fordított. Az egyház a maga társadalmi tanítása alapján sziklaszilárdan áll. Ehhez a szilárd ponthoz képest a különböző politikai erők szabadon közeled-hetnek, vagy távolod-hatnak. Az egyház ott, akkor és annyiban működik együtt valamely politikai erővel, ahol, amikor és amennyiben az keresztény értékeket képvisel. Tehát nem az egyház mozog a pártokhoz képest, hanem a pártok mozoghatnak szabadon az egyházhoz képest.
- Mit tud tenni egy kereszténydemokrata képviselő a napi politikai harcokban?
- Ha más nem, legalább prófétai jel lehetünk. Nézzünk egy nagyon kényes kérdést, ami mindenütt a legkényesebb politikai kérdés: az abortuszt. Előre szeretném bocsájtani, hogy senkit nem akarok megbélyegezni, senki felett nem akarok ítélkezni, de azt gondolom, hogy ki kell állnunk a legkiszolgáltatottabb és legjogfosztottabb kisebbség mellett, azaz a magzati korukat élő embertársaink mellett. Tisztában vagyok azzal, hogy az európai társadalmak óriási többsége nem tekinti szentnek az életet a fogantatástól kezdve. Ez által mi, elkötelezett keresztény politikusok kisebbségben vagyunk az európai társa-dalmakban. Ezért prófétai jel módjára kell képviselnünk az igazságot, nem-csak vallási szempontból, hanem természetjogi szempontból is, hiszen a természet rendje tükrözi a teremtés rendjét. Ha pusztán a kora alapján a társadalom valamely csoportját halálra lehet ítélni, jelen esetben a magzati korukat élő embertársainkat, akkor ilyen alapon a társadalom bármely más csoportja halálra ítélhető. Ezért tehát mi, kereszténydemokraták azt mondjuk, hogy a parlament nem játszhat Istent, nem ítélkezhet élet és halál fölött. Emellett számos olyan terület van, ahol nagyon komoly gyakorlati eredményeket érünk el, például az egyház szabadságának a védelmében, a család védelmében. Európa legnagyobb problémája a szellemi problémák mellett az, hogy demográfiailag a katasztrófa felé sodródunk. Egyre kevesebb gyerek születik, egyre inkább elöregedett a társadalom, egyre inkább gyerekellenes, életellenes felfogás érvényesül. Ráadásul a mostani adórendszerek sem kedveznek a családoknak. A személyi jövedelemadó csak azt veszi figyelembe, hogy az egyes embernek mekkora a jövedelme, függetlenül attól, hogy hány gyerekről gondoskodik. Keresztény alapon mi azt kérjük, tegyük lehetővé a családi adózást, adjuk össze a férj és a feleség jövedelmét és osszuk el a családtagjainak a számával. Ha két gyereket nevelnek - néggyel, ha három gyereket - öttel, és így tovább, és ha idős szülőről gondoskodik, ha fogyatékos van a családban, akkor ugyanígy. Ebből is látható, hogy a keresztény megközelítés nem csak vallási dolgokra vonatkozik, hanem az élet bármelyik kérdésére keresztény megoldásokat lehet találni. Azt gondolom, hogy nekünk, keresztény politikusoknak két dolgot kell megtennünk. Egy- felől tisztességesnek maradni, másfelől pedig, hogy úgy mondjam eredménye-ket elérni, hatékonynak lenni, hogy képviselni tudjuk a ránk bízottaknak az érdekeit és az értékeit. Varga László, pártunk „nagy öregje” mondta annak idején azt, hogy aki a politikában nem tud kompromisszumot kötni, az szakmailag alkalmatlan, de aki elveket ad fel, az erkölcsileg alkalmatlan.
- Orbán Viktor esztergomi beszédéből idéznék pár sort. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fennállásának huszadik évfordulóján ezt mondta: „A kereszténydemokratákkal való koalíció biztosítja a Fidesznek, hogy néppártként egyesítse egy-mással az igazságot és a többséget, értékrendjük horgonyt ad a néppártnak.” Ön szerint a következő kormányzati ciklusban milyen szerepet tölt majd be a KDNP? Milyen helyet foglal el?
- Én magam is ott voltam Orbán Viktorral a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének a kongresszusán, ahol ő nagyon világosan kifejtette a Fidesz–KDNP szövetségnek a lényegét. A Fidesz egy nagy néppárt. Gyűjtőpárt, ahol a jobbközép politikai felfogás minden áramlata megtalálható. A KDNP pedig egy kifejezetten keresztény világnézeti párt. A mi feladatunk az, hogy a szellemi, erkölcsi, ha tetszik ideológiai fundamentumokat biztosítsuk és tegyük nyilvánvalóvá, hogy milyen politikai családhoz és milyen szemlé-lethez kötődik ez a szövetség. A Fideszé pedig, hogy hatalmas néppártként minél több szavazót tudjon találni, mert ha nincsenek szavazatok, akkor szép esszéket írhatunk politológiai kérdésekről, csak éppen nem lesz belőlük valóság. Ha pedig csak a szavazatok számítanak, akkor elveszik az a szellemi tartalom, aminek a megvalósításáért az egészet csináljuk. A politikában nagyon sok olyan embert láttunk az elmúlt húsz évben, aki tisztességes, becsületes keresztény emberként indult, aztán annyira ragaszkodni kezdett a bársonyszékhez, hogy kisebb-nagyobb stikliket csinált. Gyakorlatilag szinte kifordult önmagából, és a keresztény értékekkel homlokegyenest ellenkező dolgokban is asszisztált. Elmondanék egy történetet, hogy bennem mikor kerültek helyre a dolgok. Még a Horn-kormány idején meghívtak Amerikába egy imareggelire. Ez egy tipikus amerikai protestáns összejövetel, amikor az elnök, illetve a szenátus és a képviselőház meghatározó személyiségei a világ különböző részeiről keresztény embereket hívnak meg. Mi tagadás, igen büszke voltam, hogy az amerikai elnökkel fogok reggelizni, nagyon meg voltam elégedve magammal. És akkor a ferences atyáknál, akikhez én kötődöm, az országúti plébánián, a reggeli szentmisén átjárt a felismerés, hogy persze, fontos dolog az, ha valakit meghív az amerikai elnök. De mi ez ahhoz képest, hogy a teremtő Isten minden áldott nap meghív az asztalához. És nem egy ócska lekváros szendvicset ad, hanem saját magát. Bennem ekkor kerültek helyére a dolgok.
- Az Európai Unió alapításakor igen nagy szerepet töltött be a vallás, vagyis maga a kereszténység. Milyen hely jut jelenleg Istennek és a kereszténységnek Európában, avagy hova tart az Európai Unió?
- Hát az Európai Unió az egy olyan alma, ami már nagyon messze elgurult az alapító atyák fájától. De azért ne felejtsük el, hogy magát az Európai Uniót három kereszténydemokrata politikus gondolta ki és alkotta meg. Három vallását gyakorló, mélyen elkötelezett keresztény ember: Konrád Adenauer, Robert Schuman, Alcide de Gasperi. Ők hárman álmodták meg az Európai Uniót, és ezért az Unió akár akarja, akár nem, magán viseli a kereszténydemokrácia és a kereszténység jegyeit. Nyilvánvaló az, hogy ha Európa nem találja meg a saját identitását - és mi más lehetne az identitása, mint a kereszténység -, akkor a történelem első zökkenőjében szét fog esni. Az Európai Unió jövője elválaszthatatlan az Unió identitásától, és az Uniónak nem lehet más identitása, már csak történelmi okokból kifolyólag sem, mint a kereszténység, a keresztény civilizáció. Azt nem állítom, hogy mindenkinek a hit értelmében kellene a kereszténységhez kötődnie, mert ez kegyelem kérdése, de civilizatórikus értelemben ténykérdés, hogy az Unió identitása a kereszténység. A kereszténység létezhetne Európa nélkül, de Európa nem létezhetne a kereszténység nélkül. Azt gondolom, hogy az Unió bürokráciája valóban elég problematikus, ellenőrizhetetlen, számonkérhetetlen, átláthatatlan. De ugyanakkor azt gondolom, hogy mégis csak az Unió a megoldás. Nem egy ideális megoldás, nem tökéletes megoldás, de mindenképpen a megoldás irányát jelenti. Ezért természetesen messzemenően támogatjuk minden szempontból, hogy Szerbia is tagja legyen az Európai Uniónak. Az emberi jogok érvényesülésének nagyobb garanciája van az Unión belül, mint az Unión kívül. Bizonyos furcsa tendenciák azért érvényesülnek az Unióban, és ránk akarnak kényszeríteni olyan dolgokat, amelyek nem csak a hitünkkel, de a természet rendjével is ellentétesek. Azt gondolom, hogy keresztény emberként jogom van arra, hogy a bűnt bűnnek tartsam. Tőlem a magánéletében mindenki azt csinál amit akar, de azt egyneműek esetében ne hívják házasságnak, mert az egy megszentelt fogalom, és ne fogadjanak örökbe gyereket, mert a gyereknek az egészséges fejlődéshez való joga erősebb jog, mint a homoszexuális pároknak a gyerekre való igénye. Ehhez kapcsolódik az, hogy a keresztény értékeket csak akkor tudjuk érvényesíteni az Unión belül, ha részt veszünk a közéletben. Ha a kereszténység visszavonulna az uniós ügyektől, akkor ezáltal elveszítenénk még a lehetőségét is annak, hogy az értékeinket és az érdekeinket meg tudjuk valósítani. Számtalan ok miatt lehet kritizálni az Uniót, én meg is teszem, de azt gondolom, hogy mindannyiunknak jobb az Unión belül, mint az Unión kívül. Én nem gondolom, hogy helyes lenne a gyereket is kiönteni a fürdővízzel, ezért az unióellenesség szerintem nem helyes dolog.
