Írta: Hicsik Dóra
Ki Ő? Kosztolányi úgy emlékezik vissza rá, mint az első költőre, aki életében látott. Száz évvel ezelőtt úgy emlékeztek rá, mint tanárra, a gimnázium igazgatójára. És mi?
„Köszönöm a megtisztelő felhívást a moly és hangyák nevében, kik régóta várják a halotti lakomát.”
Jámbor Pál Pakson született 1821. január 16-án. Apja csizmadiamester volt.
A korabeli fiúknak, így neki is, nem volt sok kitörési lehetőségük: tanulhattak papnak, orvosnak vagy tanárnak. Jámbor Pál szeminarista lett. Emellett azonban verseléssel is foglalkozott Kalocsán, ahol a reformkor szelleméhez híven Magyar Iskolát, önképzőkört szerveztek.
Kubinszky Ödön, Csobánc, Rajnai, Balaton álnéven jelentette meg verseit, majd 1843-ban, még szeminaristaként adta ki kötetét Hattyúdalok címmel.
1844-ben szentelték pappá, majd Óbecsére, Jankovácra került.
A Honderű lap a nemzet költőjévé kiáltotta ki – Petőfi ellenében. Ez persze a korabeli politika játéka volt, az almanachlíra dicsőítése a népi lírával szemben. Petőfi neve fennmaradt – Hiadoré nem (ez volt irodalmi álneve).
A forradalom idején a közoktatásügyi minisztériumban dolgozott, a kormánnyal menekült Debrecenbe – a világosi fegyverletétel után pedig Párizsba.
„...sok kéziratom elveszett, sokat elégettem a világosi hegyek lábánál, hogy drága útitársaim családját el ne árulják. (...)Lobogó kéziratok, gúlába rakott fegyverek. Itt hamvadt el a bujdosó költő szárnya is, mert aki megmenekülve Párisba érkezett – új ember volt.”
Megtanult franciául – egyetlen regényét, A művészeket is ezen a nyelven írta.
1859-ben a kalocsai egyházmegye segtségével kapott kegyelmet – s parókiát: Kishegyest. Bár tekintélye, pályafutása miatt gazdagabb kerület járt volna neki.
Szónoki képességei azonban nem maradtak a falu határán belül – a kúlai kerületben 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. A Határozati Párt tagja lett – híven a '48-as hagyományokhoz.
Az országgyűlés ideje alatt fontos szerepet játszott Madách Imre Az ember tragédiája drámájának sorsában. Ővé volt ugyanis a kéz, amely az ismeretlen földesúr darabját odaadta Arany Jánosnak...
Amikor az országgyűlést feloszlatták visszatért Kishegyesre, s ide érkezett a sorsfordító felkérés: legyen a szabadkai gimnázium igazgatója, éppen abban az időben, amikor az intézmény főgimnáziumi rangot kapott.
„Hogy kerültem Szabadkára? Hát én tudom! Úgy, mint a léghajós, kit váratlanul fölkap a szél anélkül, hogy tudná, merre, hová? Irány nélkül indultam, mit tudom én, hol érek földet. (…) Elég az hozzá, hogy egy szép reggel hosszú, födeles kocsi jött értem, melyből Frankl István, Mészáros Nándor tanárok és Antunovich Józsi tanácsos, régi jó barátom ugrott le, mintha háztűznézőbe jöttek volna, pedig úgy volt. Nem is álmodtam, hogy az a hosszú, ruganyos, zöld kocsi, a város kocsija és második tűzhelyemre ragad holnap, mint gimnáziumi igazgatót.”
1865-ben újra megválasztották képviselőnek a kúlaiak, s ő 3 év szabadságot kért – és kapott – a gimnáziumtól. Amikor azonban 1869-ben is szabadságot kért az országgyűlési munkája miatt, a város nem engedte el. Jámbor Pál ekkor lemondott posztjáról.
Bátor országgyűlési beszédeiért támadták az egyházban. Ezért – vagy az eltitkolt szerelem miatt? – 1871-ben áttért a református vallásra.
1873-ban, miután választókerülete nem szavazott neki bizalmat visszatért Szabadkára tanárnak, ahol nemsokára igazgatóvá választották.
1882-ben kérte nyugdíjaztatását – magányosan, sértődötten élt a városban. Műveit nem olvasták.
„Egy barátom, az akadémia tagja így szólt hozzám egy nap: Ma szóba jött megválasztásod a Kisfaludy társaságnál, de többen azt feleték rá: késő. Igaza volt.”
1897. április 14-én halt meg. Ezrek – tanítók, tanítványok, tisztelők és érdeklődők kísérték ki utolsó útjára a Bajai úti temetőbe.
Ha valakinek kedve támadna megkeresni a sírt – nem találja. Ugyanarra a sorsra jutott, mint a Brenner család kriptája: eladták.
http://www.nickodemus.tuum.org/2010_1_pdf/2010_1_16_19_jambor.pdf
