Írta: Negyela László Márk
- A szerzetesek, így a bencések egyik karizmája és szerzetesi fogadalma a szegénység. Hogy tudja megélni és átélni ezt ma egy magyar bencés? Hogy tud szegénynek maradni egy műemlék épületben, mint amilyen például a Világörökség részét képező Pannonhalmi Főapátság?
- A kereszténység belső esemény, igazában véve független a történeti kulisszáktól. A szegénység nem cél, hanem érzékenységünk eszköze. Segítségével fogékony maradok Istenre és testvéreim szükségére, adott esetben anyagi igényeire is. Szent Benedek a „magántulajdon bűnétől” óvja fiait. A helynek és az épületnek is nagy szerepe van. A szerzetes „a hely szerelmese”. Miért? A monostor a meghívás, az Istennel való találkozás helye. A bencés lelkiség az egyházban másfél ezer éves, hazánkban ezer éves történetre tekint vissza. Ezek a falak ezer év imádságát, hűségét és áldozatát hordozzák. Akik ezek között kötelezik el magukat Krisztus követésére, azok tudják, hogy sok-sok testvérük nyomába lépve teszik ezt, akik vágyaikkal és álmaikkal, szívük lángolásával jöttek ide, hogy imájukkal és munkájukkal szolgálják Isten dicsőségét. Elődeink azért kezdtek itt építkezni, hogy templomot építsenek, ahol Istent dicsérhetik, és azóta is minden építkezést az a cél vezet, hogy folytassuk Krisztus művét a világban. Ezek az épületek taníthatnak minket, hogy egész valónkat a lehető legjobban adjuk oda Istennek, épüljünk be abba a csak az arcunkon tükröződő épületbe, amely Isten dicsőségét hirdeti, és Krisztus megjelenését a világban. Más megközelítés. Szent Márton monostora 1996-tól, alapítása az ezredik évétől megújult külsővel köszönti látogatóit. Műemlékegyüttes. Egy nemzet és most már a világ kulturális örökségének része. Értéke anyagiakban nem fejezhető ki. Ez a magyar haza legrégibb háza, amelyet szinte folyamatosan laktak, és amely mindig, ma is, ugyanazt a célt szolgálta: Isten háza volt, szerzetesei imádkoztak és dolgoztak testvéreikért. Ha eltekintünk az értékes örökségtől, akkor a bencés rend hagyományaiban, őrzött értékeiben valóban „gazdag”. Ha a rend megélhetésének tartalékát most szétosztjuk a szegények között, intéz-ményeinket bezárjuk, mert nincs rájuk a továbbiakban fedezet, akkor a környék szegényei rövid ideig, talán félévig támogatáshoz jutnak, majd ugyanolyan szegények lesznek, mint korábban voltak. Ezzel a szétosztással viszont eltűnik egy közösség, amely csak Pannonhalmán - és akkor még nem is beszéltem Győrről, Tihanyról, Bakonybélről és Budapestről - egy nagy iskolát, idősek otthonát, lelkészségeket, könyvkiadót, lapkiadót, borászatot és más munkahelyeket működtet, ezek által fejti ki küldetését, szellemi hatását. Ha e tevékenységünket befejezzük szegénységünk érdekében, több mint kétszáz munkatársunk lesz munkanélküli. A bencések úgy próbálnak korunk szegénységén enyhíteni, hogy a saját területükön, saját intézményeikben kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatnak, amelynek eredménye és következménye, hogy sokaknak szerény, de biztos megélhetést biztosítanak. A felebaráti szeretet gyakorlását egy bencés monostor nem a világ másik részén törekszik gyakorolni, hanem közvetlen környezetében.
- Ön szerint a testi vagy a szellemi/lelki szegénységtől kell inkább tartani?
- A bennünket körülvevő világ azt sugallja, hogy boldogságunk, örömünk megvásárolható. Ez egyre igénytelenebbé, emberségünkben szegényebbé tesz bennünket. Környezetünk a széles utat ajánlja és reklámozza. A hívő ember - Jézus nyomán - a keskeny utat keresi és ajánlja másoknak is. Ez az életre vezet. Kevesen értik, vagy tán sejtik az élet csodálatos titkát, amit Weöres Sándor így fogalmaz: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” A „létrát” keressük. Jézus „útról” beszél.
Önmagában mindenfajta szegénység rossz, és szenvedést hordoz. Minde-gyik gátolja a személy kibontakozását, egésszé válását. A szegénység minden fajtája veszélyes lehet. A személy vagy akár egy egész közösség magára ha-gyatottságát jelzi. Minden keresztény feladata, hogy erejéhez mérten vegye ki a részét a szegények megsegítésében. Annak a szegénységnek van csak jogo-sultsága, amely Istenhez vezet. Küldetésünk az, hogy egy többféle módon megjelenő szegénység közepette erre a Jézus által megmutatott eszményre hívjuk fel a figyelmet életünk példájával.
- Tisztelt Főapát úr, engedjen meg egy kicsit provokatívabb kérdést: ha Szent Benedek látná a mai bencéseket és életmódjukat, mit szólna? Avagy követhetőek-e Szent Benedek tanításai az egyszerű szerzetesi életről a XXI. században?
- Szent Benedek Krisztus minél tökéletesebb követésére hívja a szerzetest. Ennek egyik eszköze az egyszerűség, amelynek eredője az az értékrend, amely a boldogságot nem a külső világban, a világ javainak megszerzésében és birtoklásában, hanem az Istennel való barátság-ban találja meg. Benedek Regulájában biztosítja a szerzetesnek azt az utat, hogy a szerzés és birtoklás kényszerétől megszabadulhasson, és a munkájához szükséges tárgyakat a közösségtől kapva csupán használja. Benedek közössége más körülmények kö-zött élt, mint amit mi élünk Pannonhalmán. Azonban a forma, amely az életmódunkat jellemzi, változhat. A Regula is óv attól, hogy a külső szabályok megmásíthatatlan törvénnyé merevedjenek, éppen ellenkezőleg, aki jobbat tud, tegye úgy. De a szabályok, formák mögötti lélek ugyanaz. Tehát azt hiszem, hogy bár külsőleg más az életmódunk, de Benedek közössége és a pannonhalmi közösség ugyanannak az egyszerűségnek az útját járja.
