Írta: Mengyán Szofia
Ilyenkor húsvét táján megbolydul az élet egy kicsit: átrendezik az áruházakat, hogy minél kívánatosabb helyre tegyék a csokinyuszikat meg a különböző hús-véti nyalánkságokat, a házias lányok már tervezgetik, hogy mit süssenek az ünnepekre, a fiúk meg válogatják a parfümöket a locsoláshoz. Felpezsdül egy kicsit mindannyiunk vére az ébre-dező tavasz sugallatára. Ez van körülöttünk, ez a kavargás és őrült tempó, amit az emberi vágy diktál. De vajon van-e egy kis időnk megállni és elcsendesedni? Végiggondolni ennek az ünnepnek a lényegét? Megérezni újból – vagy ki tudja, talán előre –, mit jelent Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása?
Keresztyéneknek tartjuk magunkat, mégis sokszor úgy élünk ebben a világban, mintha semmi reménységünk sem lenne. Fásultak és félénkek va-gyunk, mint nagypéntek után a tanítvá-nyok. Hol van az a győzelmes élet, amit a Mester ígért? Hol van egyáltalán a Mester? Igen, halott, akárcsak az álmaink. Azok a keresztyének, akik húsvét előtt élnek, nem ismerték még meg a keresztyénség igazi lényegét, nem kapcsolódtak rá energiaforrására! Túrmezei Erzsébet a Húsvét után című versében így fejezi ki ezt az álla-potot:
HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy ,,Minden hiába!''
Bús eltemetkezés az éjszakába.
De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!
Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Az a keresztyén, aki húsvét után él, annak van reménysége, az LÁTTA AZ ÉLETET. Az nem csak a megfeszített, halott Krisztust látja, hanem az már volt az üres sírban, az megbizonyosodott arról, hogy a Mester valóban feltámadt, az már találkozott Vele és örökre rákapcsolódott a mennyei energiaforrásra. Az ilyen ember reményteljes ember, aki tudja, hogy nincsen vége az álmoknak, – sőt, bizonyossága van afelől, hogy az álmok nem maradnak álmok, hanem meg is valósulnak! – Krisztusban!
Gondoljunk erre húsvétkor! Akarjuk megérezni a Feltámadott jelenlétét és szomorúságot örömre, bággyadságot életre változtató erejét!
