Írta: Balog Anikó
Kovács Csaba a szülő, a pap szerepében és a Mária Rádió munkatársaként is feltűnik azon a bizonyos színpadon, amit életnek szokás nevezni. Azt gondolhatnánk, hogy lehetetlen mindhárom helyen egyaránt színvonalasan helytállni. Ő azonban átlagos embernek tartja magát, olyan embernek, aki megfelelő segítőre lelt. Mindennapjairól és a hit fontosságáról vall.
Hogyan látja, elkülöníthető-e az egyházi és a hagyományos értelemben vett élet egymástól?
Igaza van, annak, aki hagyományosnak nevezi azt a tévhitet, hogy egy dolog a mindennapi élet és valahol máshová tartozik a hit, a vallás. Természetesen ezt nem lehet elkülöníteni. Nem szűnhet meg valaki hívőnek lenni ha kilép a templomajtón és visszafelé sem érvényes, hogy valaki hívő lesz ha bemegy a templomba. Megtérésnek hívják azt a folyamatot amikor az ember találkozik Istennel és ráismer benne Teremtőjére. Ez nem könnyű és nem egyszerű mert mindig változást hoz az ember életébe. Hitbeli meggyőződése kellene, hogy vezesse az orvost is meg a politikust is amikor döntéseket hoz.
Családapa, diakónus, és a média világában is megállja a helyét, hogyan lehet ezt összeegyeztetni?
Folytatás a lap nyomtatott változatában
