Pécs, vagy ahogy mifelénk még ismerik Pečuh és Pečuj 2010-ben Európa egyik kulturális fővárosa (volt). A Nickodémus őszi-téli száma a baranyai megyeszékhelyre barangol. Mohács felől közelítjük meg Pécset, útközben megállunk a kishegyesi születésű pap-költőnél, Szajkon.
Pécs első püspöke boldog Mór, bencés szerzetes volt. Az egyházmegye egyike a szentistváni alapítású püspökségeknek. De a város már a római korban lakott volt. Az egykori Sopianae az első század-ban lett alapítva, kereszténnyé a IV. században vált. A székesegyház tőszomszédságában találhatóak az UNESCO világörökséget képező ókeresztény sírkamrák. A román stílusjegyeket magánviselő püspöki templom a XIX. században nyerte el mai formáját. Az első magyarországi légkondicionált templom. Egy időben a közvélemény középpontjába került, amikor az érdeklődő turistáknak belépőjegyet kellett fizetniük - ez a nyugat-európai recept az akkori Magyarországon még nem volt elterjed. A székesegyházban nyugszik a nagy humanista kö-tő és főpap: Janus Pannonius. És persze a bazilika orgonája nem is készülhetett máshol, mint a híres pécsi Angster orgonagyárban. Az Angster gyár nem első megrendelése ez, az is a városban van: a zsinagóga számára építette a hitközség. A zsinagógát a XIX. században építették fel, felújítása 1980 óta tart (déjá vu érzés ez a szabadkai zsinagógával kapcsolatban). A Dunántúl legnagyobb zsidó imaházába természetesen csak a bejáratnál kihelyezett kipa felvétele után léphettünk be. A romantikus stílusú épületet csodálva arról már el is felejtkeztünk, hogy itt kellett-e belépőjegyet fizetni. Mielőtt elszakadnánk az egyházi objektumoktól, érdemes kisétálni a főtérre, ahol a Szentháromság szobor mellett Gázi Kászim pasa dzsámija a török uralom alatt épült, ma a belvárosi katolikus plébániatemplom. Vele átellenben az egytornyú, az utcaképbe jól belesimuló Városháza. Az időközi és az idei rendes választásokon is a Fideszes Páva Zsolt nyert. Kihívója a szintén pécsi Szili Katalin baloldali (független) egykori országházi elnök volt. Mielőtt tovább indulnánk, a patináns belváros egyik kávézójába térünk be. Onnan pedig a város határán levő Zsolnay gyárig meg sem állunk. Filmet forgatunk a szabadkai zsinagógáról, ezért beengednek bennünket. Zsolttal rácsodálkozunk a kopott és lehasznált gyárépületekre, a tetőn nyoma sincs egy Zsolnay cserépnek sem. Házigazdánk elmeséli, hogy az idei kiemelt év keretében a gyár egykori, ma már nem használt épületeit kulturális negyeddé alakítják át. Az alapító Zsolnay család sírhelye is megújul. A mauzóleumban van munka, ottlétünk alatt a lépcsősoron levő kisméretű oroszlánokat gyártják újra. Ott meg éppen az egykori Krisztus szobrot rekonstruálják – mondja az igazgató, majd legyint is egyet, hogy az minket úgysem érdekel, hiszen a szabadkai zsinagóga terrakottái és cserepei miatt jöttünk. Na, de ez egy másik történet. A város egy évvel ezelőtt lett Európa Kulturális Fővárosa. A címet egy évig viselheti, a többi EU kulturális fővárossal együtt. Kulturális rendezvényektől, építésektől, beruházásoktól, turistáktól és természetesen dicsérő és elmarasztaló véleményektől volt hangos ez az év Pécsett is. Egyesek szerint nem használta ki a baranyai város az európai címet, a beruházások késnek. A napokban Schmitt Pál köztársasági elnök által átadott Kodály Központot tekintve ezt a megjegyzést is elfelejtük, mint ahogy arra sem emlékezünk már, hogy a zsinagógában volt-e belépőjegy, vagy a Zsolnay mauzóleumhoz vezető lépcsősor orszlánjainak volt-e nyelvük, nem úgy, mint a budapesti, Lánchidat védő nagytestvéreinek.
Ne csodálkozzunk, ha a magyar mellett balkáni (szerb és horvát) és német beszédre leszünk figyelmesek. Nagyszámú kisebbség él a térségben. Egyesek szerint Pécs Dél-Európa kapuja. A város kultúráját, mentalitását és tisztaságát tekintve azért még mindig kapun kívüli és inkább nyugati végvár.
L@c
