- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mai adásunkban két meghívott vendégünk osztja meg önökkel élményeit és gondolatait, fogadják szeretettel Képviselőfánk és Barátfüle urakat. Kérem, mutassák be magukat pár szóban azoknak, akik esetleg nem ismernék önöket!
- Üdvözlöm a kedves hallgatókat – ragadja magához a szót Képviselőfánk uraság. Szép, termetes alak, hasa tekintélyt parancsolóan nyomakodik előre. – Engedjék meg, hogy bemutatkozzak és röviden ismertessem pártunk céljait is a következő választások előtt.
- Én is üdvözlöm a kedves hallgatókat – szólal meg közbevágva a Barátfüle. Elég vézna alak, kicsit kornyadozik is és csupa morzsa a ruhája. – Ha jól értettem a meghívást, a mai műsor célja nem a pártpolitika, hanem, a papok és politikusok, mint emberek bemutatása.
- Valóban, sokkal inkább az önök emberi oldalára lennének kíváncsiak a hallgatóink – bólogat a műsorvezető.
.jpg)
- Nos, akkor elmondanám, hogy az én kapcsolatom nagyon jó az emberekkel – kontrázik a Képviselőfánk. – Azt is mondhatnám, hogy egyenesen imádnak és alig várják, hogy találkozzanak velem.
- Imádni csak az Istent lehet – morog a Barátfüle. – És lehet, hogy az ön behízelgő, édeskés modorának köszönhetően jó a kapcsolata az emberekkel, de azt is tudjuk, hogy a mindennapos találkozás biztosan nem gyakorol rájuk pozitív hatást. Főleg, ami a derékbőségüket illeti.
- Éppen ez a lényeg! Hogy vágyjanak rám, hogy akarjanak engem és persze szeressenek.
- Mégis a derelyéket készítik otthon a nagymamák. Mi vagyunk azok, akiket rengetegféle változatban találni meg mindenfelé.
- És mégis mit érnek el a változatossággal? Ugyanolyan egyszerű kis, hétköznapi alakok maradnak! – a Képviselőfánk uraság arca már vöröslik, ahogy igyekszik nyugton maradni és nem felemelni a hangját.
- Igen, lehet hétköznapisággal vádolni bennünket, derelyéket, de hogy az elkészítésünkbe a szívét-lelkét beleadja a szakácsnő, az is bizonyos. Már a krumpli kiválasztásánál eldől minden, hiszen csakis szétfövő burgonyával érdemes nekiállni. Aztán megfőzni, áttörni, tojást, lisztet adagolni hozzá. Ilyenkor már nem szabad bennünket magunkra hagyni, hanem ideje kinyújtani, tölteni és már lehet főzni is.
- Hát igen, macera az aztán van magukkal!
- Nem nevezném macerának a szívből jövő ételkészítést. A cukrászati üzemek futószalagjai mellett sohasem gyúrnak bele annyi szeretetet egy tésztába, mint az otthoni konyhákban – úgy tűnik a Barátfülét semmi sem hozza ki a sodrából, most is álmodozó szemekkel mered a távolba. 
- De azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mennyi odafigyelés kell egy képviselőfánkhoz. Egy ócska barátfülét bármelyik nagymama fél kézzel összedob, de hozzánk csak értő kezek nyúlhatnak. Talán nem véletlen, hogy a különleges égetett tészta elnevezéssel illetnek minket, hiszen először megfőzik a lisztet a vízben, aztán tojást adagolnak hozzá és végül megsütik. Ettől leszünk olyan pillekönnyűek, mégis délcegek. És nem takaródzunk holmiféle morzsakabátba.
- Persze, mert csokoládépelerint hordunk.
- Ez is mutatja, hogy még mindig idegenek ebben az országban! – tromfol a Barátfüle úr. - Nézze, az én rokonaim a világ minden országában megtalálhatóak, már ezer és ezer éve. Olaszországtól Kínáig mindenhol rendelkezünk testvérekkel. Ezzel szemben ön, bármennyire is szép magyar névvel rendelkezik uram, mégiscsak egy francia bevándorló. Úgy bizony! Bizonyítékaim v
- Ez tévedés! Illetve, valóban Franciaországból érkeztünk, de őseim eredetileg olaszok voltak. 1533-ban kerültünk a francia udvarba, amikor Medici Katalin magával vitte az udvartartását és kedvenc szakácsait is.
- Kedves hallgatóink, a műsoridőnk lejárt, ezért meg kell szakítanunk ezt a rendkívül érdekfeszítő vitát. Önök a TUUM Rádió tudósítását hallották Kern Ági hűtőszekrényéből.
http://www.nickodemus.tuum.org/2010_1_pdf/2010_1_45_47_gasztro.pdf
