Címkék

2009december (17) 2009husvét (8) 2009szentistván (9) 2010december (14) 2010húsvét (16) agyament (2) ajánló (2) ami kimaradt (6) ami még nem (10) bakácstibor (1) baloganikó (3) balog andrea (1) barát tóth lívia (1) bazilika (1) béke (1) belgrád (1) bencés (2) bibliai (1) budapest (1) cölibátus (1) család (1) dialógus (4) egeresi (1) egyház (2) élet (4) élet halál (4) elmélkedés (2) érsek (1) eu (2) európa (1) európaiság (3) evangélikus (5) fehérmárta (3) fehér márta (1) feltámadás (2) fercsik rita (1) ferences (2) gasztró (2) gazdaságiválság (2) gazdasági válság (2) gondolat olvashow (1) gyermek születik (14) halál (6) halbrohr (1) harrachpéter (1) hicsikdóra (2) hicsik dóra (1) hivatás (2) hocevar stanislav (1) horvát (1) horváthárpád (1) husvet (3) idézet (6) idézőjel (1) impresszum (1) interjú (5) irányítószám (2) irodalom (1) izajás (1) jezsuita (1) jézus (1) jön (1) karácsony (3) katolikus (15) katolikusegyház (3) kereszténység (1) kern ágnes (2) kettősállampolgárság (1) kisebbség (1) könyvespolc (15) korommari (3) korzenszky (1) kosztolányi (1) kovács csaba (1) kovács elvira (1) közélet (1) közép (1) kultúra (2) l@c (1) liturgia (2) lőrinc timea (1) luther (1) magyar (2) magyarság (2) médiatudor (1) mengyánszofia (4) mengyán szofia (1) menóra (1) mentő (1) mnt (1) mórcz árpád (1) multikultúra (1) művészet (1) nacionalizmus (7) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) negyelalászlómárk (12) negyela lászló márk (1) nyelvek (1) oktatás (1) opus dei (1) orbánviktor (1) orbán viktor (1) osb (1) pákozdi istván (1) palatinus istván (1) papágota (4) pápák (1) papnevelde (1) papok és politikusok (6) papp áprád (1) papság (3) paskó csaba (1) pasztoráció (1) pécs (1) pócsik ilona (1) politika (6) politikum (1) pr (1) protestáns (5) pszichológus (4) rabbi (1) református (1) regula (1) reverenda (1) schőner alfréd (1) semjén zsolt (2) surjánlászló (1) szabadka (5) szegénység (12) szent (1) szentbenedek (1) szentferenc (4) szentistván (1) szent háromnap (1) szerdahelyi csongor (1) szerzetesség (4) szobor (1) szociális tanítás (1) szokások (1) szombathely (1) szuletesek (1) teológia (10) tolerancia (7) toleranciatábor (1) tóthtivadar (1) ungvári (1) vajdaság (2) vajdasági (1) vallás (1) vatikán (1) vég (1) vezér (1) vezer (1) x (2) xvi benedek (1) zarándoklat (1) zsidó (5) zsinagóga (1) zsinagóga.com (4) Címkefelhő

Nagypéntek

2010.04.02. 12:09 tuum

 Nagypéntek az Egyház egyetlen gyásznapja, amikor az Egyház csendben emlékezik Krisztus kereszthalálára. A harangok némák, ezen a napon nem mutatnak be szentmisét. Ez az egyház ősrégi hagyománya, amikor egyik szentséget sem szolgáltatják ki nyilvánosan. Az oltál teljesen meg van fosztva terítőitől, gyertyáitól és a feszülettől is.   Az evangélikus egyház istentiszteletén az oltár közepén álló feszületet fekete fátyollal borítják le.

A katolikus hívők ezen a napon keresztutat járnak. Délután három óra Jézus halálának ideje. A katolikus templomokban a szent sírnál imádkoznak, virrasztanak. A húsvéti ételeket ezen a napon szenteli meg a papság. Ez szentelmény, tehát nem egyenrangú a szentséggel, vagyis kimondott, direkt hatása nincs az üdvösség tekintetében. Térségünkben egyedülálló a horvát katolikusok szokása, a szent sír őrzői. 
A délutáni igeliturgia eltér a többi igeliturgia és a szentmise rendjétől. A papság és az aszisztencia csendben vonul be, a liturgiát vezető pap a földre borul és úgy imádkozik, míg a többiek térdelve. A papság a piros liturgikus színt, vagyis a vértanúság, az egyházi gyász színét használja (a pápa temetésénél is pirosszínű miseruhában végzik az elhunyt főpap gyászszertartását).  A megszokott ószövetszégi olvasmány, zsoltár és szentlecke felolvasása után a Passiót, vagyis Krisztus szenvedéstörténetét olvassák fel. Ezek után az egyetemes könyörgések következnek. Az Egyház tíz könyörgést végez, mégpedig a következő sorrendben: az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért, azokért, akik nem hisznek Krisztusban, a világi vezetőkért, és a szenvedőkért.
Ezután a Szent Kereszt előtti hódolat kezdődik. A lepellel letakart feszületet az oltárhoz viszik. Két ministráns kíséri égő gyertyával. A pap az oltár előtt állva átveszi a keresztet, és énekelni kezdi az Íme, a szent keresztfa kezdetű felszólítást.Az ének befejezése után letérdelnek. Rövid ideig csendben imádkoznak, miközben
a pap áll, és a keresztet felemelve tartja. A pap ezután lebontja a leplet a feszület jobb karjáról, majd ismét fölemeli a keresztet. Végül teljesen lebontja a leplet a keresztről.Azután két, égő gyertyát tartó ministráns kíséretében a keresztet a szentély bejáratához viszi.  Ekkor következik a hódolat a kereszt előtt.
Az igeliturgia harmadik része az áldozás. Az Oltáriszentséget az őrzési helyéről, az egyik mellékkápolnából kihozzák, majd az áldoztatást követően ugyanoda viszik vissza. 
A Szent sír előtti virrasztás folyamatosan tart nagyszombat éjszakáig.

 

Szólj hozzá!

Címkék: nagypéntek teológia ami kimaradt

Nagycsütörtök

2010.04.01. 12:10 tuum

 

 Nagycsütörtök délelőtt a püspöki székesegyházakban a püspök az egyházmegyéje papjaival közösen mutat be szentmisét. Az olajszentelési misén a következő évi szent olajakat: keresztelésre, bérmálásra, betegek kenetére, oltár és templomszentelésre áldja meg a megyéspüspök. A papok ezen a misén újítják meg fogadalmukat.

A szent három nap a nagycsütörtök esti szentmisével veszi kezdetét. A Dicsőség eléneklése alatt a templom valamennyi harangja, csengője és orgonájának sípja megszólal, és nagyszombat éjszakájáig néma marad. A harangok Rómába mennek – a népnyelv szerint. Az utolsó vacsorára emlékeznek, amikor Jézushoz hasonlóan a miséző pap is megmossa 12 tanítvány lábát. A szentmisét követően a templomot lecsupaszítják, az oltáriszentséget egy mellékkápolnában őrzik és ott virrasztanak. Ezzel kezdődik Jézus szenvedéstörténete, és ez annak a kivételes napnak a kezdete, amikor a Katolikus Egyházban nem mutatnak be szentmisét.  

 

Szólj hozzá!

Címkék: teológia nagycsütörtök ami kimaradt

10 éve a szerbiai Katolikus Egyház élén

2010.03.27. 18:29 tuum

 2000. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén nevezte ki koadjuktor püspökké Stanislav Hočevart II. János Pál pápa.  A koadjuktori kinevezés azt jelenti, hogy a kinevezett „örökli“ meg az egyházmegyét, ő lesz a regnáló főpap utóda. Az ifjúsággal foglalkozó szalézi rendhez tartozó Stanislav Hočevar igen fiatalon, 54 évesen kapta meg a püspöki méltóságot. Egy évvel később Belgrád érsekévé nevezte ki a pápa.

Hočevar szolgálata nem volt felhőtlen. Az egykori jugoszláv tagországból érkező főpap idegenként/külföldiként lépett a belgrádi érseki székbe. A politikai rendszerváltást az ő főpapsága alatt élte meg a szerbiai Katolikus Egyház. Ugyanakkor az ő főpapsága idején indult meg az államosított egyházi vagyon visszaszármaztatása. Nyitott kérdés az egyházi közfeladatot ellátó intézmények állami finanszírozásának megoldása, de a papok szociális és egészségügyi biztosításának megoldása is. A szerb ortodox - katolikus párbeszéd egyik elkötelezett híve. Kiegyensúlyozott politikát folytat a többségi, pravoszláv egyházzal. Hočevar a szerbiai katolikusokat is tömörítő Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke, érsekségi területének szufrágensei (alárendelt egyházmegyéi) a Szabadkai és Nagybecskereki Egyházmegyék. 

Isten tartsa meg jóegészségben metropolita érsekünket!

 http://www.nickodemus.tuum.org/2010_1_pdf/2010_1_28_29_kepeslap.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: katolikus belgrád érsek 2010húsvét hocevar stanislav

„Isten nagy adománya rabbinak lenni”

2010.03.25. 22:39 tuum

 Kiből lesz rabbi, a különböző korokban, ez sok mindennek a függvénye- mondja dr. Schőner Alfréd főrabbi, a budapesti Országos Rabbiképző- Zsidó Egyetem rektora.

  

„Isten nagy adománya rabbinak lenni”

 

A zsidóságban 70-ben, a templom lerombolásakor megszűnt az áldozatbemutatás. A rabbi sem pap, hanem szellemi vezető. Erről, a kívülálló számára furcsa szolgálatról kérdeztük dr. Schőner Alfréd főrabbit. 

 

A zsidó vallás ortodox irányzatában dominanciája sok minden mellett például a neveltetésnek. A nemzedékek kérdése, itt az értendő, hogy apáról fiúra szállt vagy szállhatott a rabbi tisztségnek a megöröklése. Vagy a családban a legjobban felkészült, legjobb tudású fiút választhatták meg rabbinak. Ezek az ortodoxiának a kiválasztási módszerei közé tartoznak, de nem kizárólagosan. Más jellegzetességek is vannak. Én egy neológ rabbi vagyok. A neológia az a XIX. századi Németország illetve az Osztrák - Magyar Monarchia zsidóságának domináns, liberalizált gondolkozású irányzata, amely az ortodoxiától a hagyomány tiszteletet, a tradíció iránti elkötelezettséget érzi sajátjának. Ugyanakkor a befogadó ország kulturális, szellemi kincseinek az integrálását rendkívül fontosnak tartja és a kettő ötvözetéből születik meg a neológia, a zsidó vallás egyik nagyon progresszív, de ugyanakkor tradíciótisztelő irányzata.

Hogy lesz valaki rabbivá, neológ rabbivá? Mindenkinek megvan a saját története. Én közvetlenül a II. világháború után születtem. A szüleim magyarországi, Szabolcs megyei zsidók. Deportálásba kerültek. Elvitték őket a koncentrációs táborba. Édesapám és édesanyám is házasok voltak, saját családjaik voltak.  Házastársaikat elveszítették, illetve meggyilkolták Auswiczban. Gyakorlatilag elveszítették mindenüket a szó szellemi, családi és gazdasági értelmében is. Legfontosabb, hogy gyermekeiket is. Ketten összesen öt gyermeket veszítettek. Édesanyám negyven éven felüli volt, az édesapám negyvenöt éven felüli volt. A kettejük „kései” házassága két magára maradt, nagyon vallásos, ortodox zsidó ember házasságában születtem én a háború után. A rabbivá válásom jelentős mértékben az ő elhatározásuk és megrendíthetetlen hitüknek is lett a következménye. Ők ketten úgy érezték, hogy a II. világháború sorscsapásai a zsidóságot és az egész emberiséget megrendítő trauma ellenére is hatalmas szükség van a hitre, Istenünkre. Kellenek olyan emberek, akik egy közösségnek a szellemi vezetői lesznek. Gyerekkoromban arra neveltek, hogy nekem rabbinak kell lennem, úgyhogy a pályán ilyen módon egyértelműen világos volt. A szüleim ráirányítottak erre. Később már magam is úgy gondoltam, hogy erre a pályára kell lépnem. Itt ahol, most ülünk - az egykori Rabbiképző Intézet, most a Zsidó Egyetem -, itt kezdtem el a vallási tanulmányaimat. Korábban, hosszú évekig az ortodox világban tanultam, míg végül 25 éves koromban avattak rabbivá, lassan 40 esztendeje vagyok rabbi.

Az életem nagyobbrészt tanulásból és tanításból áll. Amióta emlékszem, mindig tanulok. Itt, körülöttem is számos kiadvány van. Olyan publikációk érkeznek hozzánk, amelyből naprakésznek kell lenni. 

Mindenekelőtt egy nagy adomány rabbinak lenni, Isten nagy adománya. Ha valaki úgy érzi belülről, hogy neki a szó legszorosabb és a legnemesebb értelmében szolgálnia kell. A rabbi szó elsősorban tanítót jelent. A mi életünk központi eleme a tanítás. A tanításnak két eleme van: Isten hitére megtanítani az arra szomjazókat, a másik pedig az emberszeretet. Ez a mi vallásunk – számomra- legfontosabb üzenete. A rabbinak is ez a feladata: Istenszolgálat, és az emberszolgálat.

Írta: Negyela László Márk

 

http://www.nickodemus.tuum.org/2010_1_pdf/2010_1_58_60_rabbi.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: zsidó rabbi negyelalászlómárk 2010húsvét papok és politikusok schőner alfréd

Interjú Kovács Elvirával

2010.03.08. 13:30 tuum

Írta: Fehér Márta

A szentmihályi születésű Kovács Elvira a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője, a VMSZ Női Fórumának az elnöke. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése szerbiai küldöttségének tagja, az ET Művelődési, Oktatási és Tudományügyi Bizottságának alelnöke. 

  Írta: Fehér Márta

 

- Pap és politikus - valóban gyökeres ellentétről beszélhetünk? Vannak közös vonásaik: az adott közösséget képviselik, építik, egy szebb, egy jobb világért munkálkodnak. Eszközeik azonban merőben eltérőek... Vagy mégsem? Meggyőzés, retorika, tan vagy program, személyes kiállás - ezek közös jellemzőik. Hol és miben más? Hol és miben egyforma?

Az egyházi és világi vezetők, azaz a papok és politikusok alapfeladata személyes véleményem szerint valójában ugyanaz. Közös céljuk a közösségük életminőségének javítása, a környezetük jobbátétele. Jómagam rendszeresen járok templomba, minden este imádkozom, igyekszem a keresztény értékrend szerint élni és egyben jó politikus lenni. A munkánk alatt használt eszközök is valójában ugyanazok, ahogy a pap igét hirdet a szentmise alatt, ugyanúgy a politikus is a párt programját próbálja elfogadtatni. Az lenne igazán hatékony, ha mindketten azt mondanák, ami a polgárokat érdekli és érinti, valamint úgy cselekednének, ahogy azt elvárják tőlük.


-- Összeegyeztethető-e a politikával az egyházi norma, a keresztény értékrend? Látjuk például, hogy Magyarországon a Kereszténydemokrata Néppárt csak a Fidesszel együttműködve tudja elképzeléseit megvalósítani. Semjén Zsolt többször hangsúlyozta, a politikának kell az egyértelmű egyházi tanítás, erkölcs mentén politizálni, hiszen a lakosság legnagyobb részét a keresztények alkotják, ennek ellenére a keresztény értékek a politikai döntéshozatal folyamatában elsikkadnak.

Szinte három éve annak, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség felvételt nyert az Európai Néppárt nagycsaládjába, ami annak bizonyítéka, hogy az európai barátaink is konzervatív, kereszténydemokrata értékeket képviselő pártként ismernek el bennünket. Ha egy párt nevében nincs külön hangsúlyozva, hogy kereszténydemokrata, az nem jelenti azt, hogy az egyházi normákkal ellentétben működik, sőt... A mi pártunk együttműködése a történelmi egyházaink vezetőivel az elmúlt időszakban igen intenzív és én ezt nagyon pozitívnak ítélem meg, ugyanis csak együttesen tudunk igazán jó eredményeket elérni és a polgárok érdekeit szolgálni.


- A globalizáció, a liberalizmus az egyén szabadságát, az egyéniség szabadságát hangsúlyozza. A másság, a tolerancia, a multikulturalizmus alapeszmék. Mégis, a politikus szemszögéből van-e határa a másságnak? Ha igen, ki vonja meg ezt a határt és hol van ez? Elfogadott álláspontnak számít, hogy az egyén szabadsága odáig terjed, míg más egyént, vagy a közösség érdekeit nem sérti. Felmerül a kérdés: pl. a homoszexualitás elfogadása nem sérti-e a fiatalok jellemkialakulását? Hol látod a megoldást?

A szexuális irányultság legbensőbb identitásunk része, és a legintimebb aspektusa magánéletünknek, éppen ezért senkit sem szabad megkülönböztetni emiatt. Sajnos olyan társadalomban élünk, amely előítéleteket teremt és hátrányosan megkülönbözteti mindazokat, akik valamilyen kisebbséghez tartoznak, és akik valamiképpen különböznek másoktól. Közös célunk kell, hogy legyen küzdeni minden diszkrimináció ellen, hogy biztosíthassuk mindenki alapvető emberi jogait, hogy a „másmilyenek” is méltóságban élhessenek. A férfiak és a nők nemi szerepeinek változására van szükség társadalmukban, hogy elérjék teljes szabadságukat. Egyszóval, nagyon fontos lenne megszabadulni az előítéletektől és szokásoktól, és mindazoktól a gyakorlatoktól, amelyek valamelyik nem kisebbrendűségén vagy felsőbbrendűségén, vagy a férfi vagy női nemi szerepek sztereotíp felfogásán alapulnak. Véleményem szerint a homoszexualitás elfogadása semmiképpen sem sérti a fiatalok jellemkialakulását.


- Korábban megbízást kapott a romák helyzetével foglalkozó jelentés elkészítésére, ennek kapcsán felmerült a házasság, pontosabban a korai házasság kérdése. A házasság a vallásban, a katolikus hit szerint szentség. Maga az élet is szent, e téren, pl. az abortusz kérdésében merőben eltér a női jogi aktivisták, a politikusok és az egyház véleménye, álláspontja. Mi az Ön álláspontja, mi az ET vagy az EU álláspontja, hol áll ebben a kérdésben Szerbia, Vajdaság?

Sajnos, a szerbiai és a vajdasági reproduktív egészségi mutatók nagyon rosszak. Igen nagy az ellenállás a nőgyógyászok iránt, országunkban a nők mindössze 10%-a jár évente rendszeres ellenőrzésre, a hivatalos abortuszok száma a tavalyi évben elérte a 150.000-t. Az első szomorú tényező magyarázata a szégyenérzet és a patriarchális nevelés, a másodiké viszont a tájékozatlanság, ugyanis a nők mindössze 10-30%-a használ fogamzásgátló tablettát vagy óvszert. Véleményem szerint alkalmaznunk kell az ET és az EU tanácsait, miszerint nagyobb figyelmet kell fordítanunk a kamaszok egészségügyi nevelésére, a családtervezéssel kapcsolatos tanácsadásra. Ezt be kellene vezetni a kötelező oktatásba. Az egészségügyi oktatásnak meg kell határoznia a férfiak és nők közös felelősségét a gyermeknevelésben.

- Fiatal kora ellenére már komolyan foglalkozik politikával. A VMSZ köztársasági képviselője, az ET parlamenti Közgyűlése szerbiai küldöttségének tagja, az ET művelődési, oktatási és tudományügyi bizottság alelnöke, a VMSZ Női Fórumának az elnöke. Közhely a kérdés, mégis felteszem: miért lett politikus?

Közvetlenül egyetemi tanulmányaim előtt kezdtem helyi szintű ifjúságpolitikával foglalkozni, mert érdekes dolgokat akartam szervezni a falubeli fiataljaim számára és valami módon ösztönözni szerettem volna őket. 2001-ben vettem először részt a National Democratic Institute által szervezett politikai képzésen. Később ez az együttműködés a Vajdasági Magyar Szövetség és az NDI között egy ideig megszakadt, majd 2005-ben folytatódott, amikor szinte minden képzésükön részt vettem és végül jómagam is politikai képző lettem. Ekkor kezdtünk a pártunk aktivistáinak képzését, hogy lépést tarthassunk a többiekkel. Közben a szabadkai Közgazdasági Egyetemen egyetemista-prodékánként működtem. A 2007-es parlamenti választásokon a 250 jelölt egyike voltam a listán mindenekelőtt azért, mert egyetemi oklevéllel rendelkező fiatal nő vagyok és mert az anyanyelvem mellet jól beszélem a szerb, angol és német nyelvet. 3 mandátum elnyerése után, nem álmodtam arról, hogy valóban, ilyen gyorsan köztársasági képviselő leszek, de vállaltam ezt a munkát, mert véleményem szerint képes vagyok arra, hogy méltóságteljesen képviseljem a vajdasági magyarságot, hogy segítsek az embereknek, hogy lobbizzak a változásokért és mindannyiuk szebb jövőjéért. Célom, hogy minél több fiatalt és nőt kapcsoljak be a politika világába, hogy ők velem együtt minél többet megtanuljanak és arra szeretném ösztönözni őket, hogy aktívak legyenek és hasznosak a közösségünk számára.


- A Húsvét a feltámadás ünnepe. Nagypéntek nélkül azonban nincs feltámadás sem. A vajdasági magyar közösség úgy tűnt, a 2008-as választások magyar összefogása kapcsán feltámadt korábbi letargiájából, a Magyar Választói Névjegyzék összeállításának sikeressége szempontjából ismét csak feltámadásról beszélhetünk. E két időszak között azonban hullámvölgyek is voltak és most is vannak. Hol áll most a vajdasági magyar közösség - Nagypéntek és Húsvét viszonylatában?

A Magyar Választói Névjegyzék sikeres összeállítása után és az új Magyar Nemzeti Tanács megválasztása előtt néhány hónappal, a fenti szimbolikával élve véleményem szerint Nagyszombat van a vajdasági magyar közösségnél, a feltámadásra várnak. Büszke vagyok arra, hogy sikerült a választópolgárokkal közvetlen úton kommunikálnunk az elmúlt időszakban és ezt kívánjuk rendszeresen folytatni a jövőben minden egyes magyar ajkú emberrel, azaz mindazokkal, akik magyarnak vallják magukat és választói joggal rendelkeznek. Nekünk, vajdasági magyaroknak most megadatott a lehetőség, hogy kezünkbe vegyük saját sorsunk irányítását a kultúra, nyelvhasználat, oktatás és tájékoztatás területén. A vajdasági magyarság és felelős vezetői az előttünk álló nemzeti tanács választásokon (feltámadáskor) igazolhatják, hogy az autonómia a közösség valós igénye, hogy élni tudnak vele és mint eszköz alkalmas arra, hogy biztosítsa a magyar közösség hatékony egyenrangúságát és hosszú-távú megmaradását ezeréves szülőföldjén. 

 http://www.nickodemus.tuum.org/2010_1_pdf/2010_1_5_10_kovacselvira.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: politika vajdaság feltámadás katolikus fehérmárta 2010húsvét papok és politikusok kovács elvira

süti beállítások módosítása